Chochol Károly

„Engem tízéves korom után kezdett érdekelni a fotografálás. Említettem, hogy nálunk az olvasás családi hagyomány volt; óhatatlanul a kezembe kerültek a különböző szakfolyóiratok, fotóalbumok, és tizenhárom éves koromra már az agyam és a lelkem is nyitott volt arra, hogy többet, mélyebbet akarjak a szomszédok kutyájának a megörökítésénél….”¹

Képek Chochol Károly életéből.
A galéria megnyitásához kattintson a képre.

Chochol Károly fotóművész, 1935. január 27-én született Budapesten. Eredeti szakmája optikus. A fényképezés, a vizuális világ megörökítése kamaszkorától érdekelte. Nyitott volt a világra, nyitott szemmel járt… A Budapesti Fotóklub² alkotóitól tanulta a mesterséget, mely egy táborba gyűjtötte a nemzetközileg elismert, neves fotósokat és az ország amatőrjeit: „megszervezte az amatőrök rendszeres szakoktatását. Hazai és nemzetközi kiállítások rendezésével, valamint külföldi kiállításokon való részvételével fejlesztette a hazai kiállítás látogatók látáskultúráját.”³ Olyan jelentős fotóművészek voltak az oktatói, mint Haller Frigyes Géza, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő, Angelo (Funk) Pál, Zajky Zoltán és Sztály János. A fotótanfolyamon különösen Haller Frigyes Géza (Haller F. G.)⁴ volt rá nagy hatással. 1974-ben így emlékezett vissza rá: „Nem voltam még 18 éves, amikor 1952-ben... részt vettem az általa vezetett tanfolyamon... Nem voltak szakkönyvek, így mi írtuk le magunknak az előadásokat és rajzoltuk az ábrákat. Itt van az akkori füzet a kezemben, számomra ez egy biblia volt, akkor is, ha kézzel, és én írtam.”⁵

1951-től szerepelt a Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete (MADOME), korábban a Budapesti Fotóklub hazai és nemzetközi csoportos kiállításain. Az 1955. évi budapesti Országos Művészeti Fényképkiállítást az 1956. évi követte, de ez évben kiállított még Újpesten, Miskolcon és Békéscsabán is. Ugyanebben az évben lépett először a nemzetközi színtérre: 1956-ban Bordeaux-ban, a VIII^e Salon International d’Art Photographique (Photo-Club de Bordeaux F.I.A.P. – F.N.S.P.F, France) rendezvényen két képét is kiállították: Marie és La Fin címmel. 1957-ben a Spanyolországban megrendezett XI. Salón Fotografico International Balneario de Panticosa nemzetközi fotókiállításán a Trees és a Museum entrance című művét láthatták az érdeklődők. Még ugyanebben az évben Belgiumban, a II^me Salon International de la Photographie és a XV^e Salon International Albert I^er valamint Indiában, a 17^th Lucknow International Salon of Photography híres fényképkiállításokon vett részt.

1960-tól három évtizeden keresztül dolgozott a Magyar Televíziónál, ahol a TV Híradó és a Telehír fotóriportere volt. Fotóriporterként számtalan magyar és nemzetközi sporteseményt is megörökített, a Magyar Televízió Híradójának fotósaként pedig a jelentős hazai és külföldi politikai eseményeket követte nyomon.

Közel hetven éve fotózza a fővárost. Városképei kivételesen hiteles vizuális forrásai múltunknak. Képkockáin találkozhatunk az 1950-60-es évek diktatórikus világának mindennapjaival, és bepillanthatunk, mégha csak egy villanásnyira is, az akkori mikrovilágok sokszínűségébe.

Az ʼ56-os forradalom idején készült budapesti fotósorozata a fegyveres összecsapásoktól a békés, meghitt jelentekig követi nyomon az eseményeket. Szociosorozatának képei pedig, amelyek a ʼ60-70-es években készültek, a soroksári, az angyalföldi, az óbudai és a pesterzsébeti kisemberek hétköznapjait örökítették meg: az unokáját tanító utcaseprő, a verklis, a sártengerben karikázó munkás, a kocsmában poharazgató svájcisapkás férfi, a barlanglakása előtt ruhákat teregető nő, a szanálásra ítélt szükséglakások, amelyek mögött már ott meredeznek az új toronyházak, megannyi látleletei egykori életünknek. Képei sajátos vizuális korrajzok a nehézsorsú emberek világáról...

A fotográfiák között találunk olyan képeket is, amelyek az elmúlt évtizedek kiemelkedő kulturális eseményeit örökítették meg. Legendás játékfilmek és színházi előadások jeleneteit láthatjuk viszont a képeken, emellett pedig jelentős művészek portréival is találkozhatunk.

A fotóművész sokszínű tehetségét a természetfotói is bizonyítják. Erdők és mezők világát bemutató fotósorozatai számtalan kiállításon szerepeltek. Reklámfotói tele vannak ötlettel és humorral. Fényképezőgépével a nyakában keresztül-kasul bejárta a világot, Skóciától Észak-Koreáig, a Szovjetuniótól Kínáig olyan egyedülálló képeket komponálva amelyek – a művész szemén keresztül – láttatják az ott élő emberek világát és környezetét.

Képeiből nem hiányzik a humor, a szarkazmus és az intelligencia. Ezt bizonyítják az „Így fényképeztek ti” fotósorozata, melyet 1987-ben és 1989-ben a Műcsarnokban láthatott a nagyközönség. Okosan látja és láttatja világot, a jelent, amelyben mi, és a múltat, amelyben eleink éltek...

Chochol Károly kedvelt fényképezőgépei és néhány ezekkel készült kép.
A galéria megnyitásához kattintson a képre.

Alkotóévei alatt a magyar fotóművészet számos jelentős szervezetének volt a tagja. A kezdetektől részt vett a Magyar Fotóművészek Szövetségének munkájában, vezetője volt a Szövetség Fotótörténeti és Múzeumi Bizottságának. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületnek (Fotóművészeti Tagozat alelnöke, 1995-2000), és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporter Szakosztályának. 2003-tól elnökségi tagja a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesületnek, és tagja a Magyar Fotóriporterek Társaságának. A Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Szakmai Kollégiumának volt tagja, 2002-től 2005-ig pedig elnöke. Ebben a tisztségében sikerült a Kollégium támogatását is megnyernie egy-egy neves fotóművész hagyatékának megvásárlásához, közöttük Gink Károlyéhoz. Sikerült megmentenie Balogh Rudolf hagyatékát, mely több tízezer első világháborús felvételt tartalmazott. Fotótörténeti kutatásokat is végzett.

Fotóművészként a fotózással kapcsolatos technikák feljesztése és új módszerek kidolgozása és alkalmazása is foglalkoztatta. A Fotótrükkök, felvételi fogások című kötete⁶, amelyet Sevcsik Jenővel írt, a Műszaki Könyvkiadó Fotókönyvtár sorozatában jelent meg, a grafikai hatású képek készítéséről pedig a Rapidtechnika című kötetében írt.⁷
A korabeli sajtóból nyomon követhető, hogy országszerte hány helyen tartott fotózással kapcsolatos előadást: a TIT József Attila Szabadegyetemen, a Budapesti Fotóklubban és számos vidéki helyszínen: Kiskunhalas, Szombathely, Győr, Cegléd, Szekszárd stb.

Sikeres művészi teljesítményéért 1954 szeptemberében megkapta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) (AFIAP)⁸ (a FIAP művésze) minősítését, melyet 1969 májusában ismét megkapott. 1956. május 1-jén az I. Országos Amatőr Fotókiállításon (Hatvan) kitüntetést és oklevelet kapott.
1967-ben Gyulán a Székely Aladár Emlékkiállításon négy művészportréval szerepelt: Dutka Ákos és Horgas Béla költő, Ádám Jenő zenetudós, valamint Aradszky László táncdalénekes. A párhuzamba állított portrésorozatával hazavihette az első díjat.⁹ Egy évvel később több díjat is kapott: a FIAP III. Nemzetközi Diaporáma Fesztiválon első díjat nyert a Máté passió című fotójáért. Az Ezüst Gerely pályázat sportfotó első díját, az MFSZ Év legjobb képe, és az Év legjobb Riportsorozata első díját. A Magyar Televízió Nívódíját többször is elnyeri: 1978, 1979, 1981, 1986 végül 1987.

1981. április 4-én megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt és oklevelet. A Magyar Televízió Életmű Nívódíjban részesítette 1995-ben. A 2000-es évek elején szinte minden nagyobb szakmai díjat elnyert: MAOE Magyar Alkotóművészeti Nagydíj (2002), MÚOSZ Aranytoll-díj (2005), Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Aranykazetta életmű díj (2006). Még ugyanebben az évben Miniszteri Elismerésben részesült. 2010-ben az MFSZ életműdíjban részesítette. 2015 márciusában kerületének önkormányzata Pro Urbe (Pestszentlőrinc–Pestszentimre) díjat adományozta neki. A legmagasabb kitüntetései: 2015. március 15-én elnyerte a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetését, 2017. március 15-én pedig kiemelkedő fotóművészeti, fotóriporteri tevékenysége elismeréseként Balogh Rudolf-díjban részesült.

Számtalan írása jelent meg lapokban és folyóiratokban. A Család és Iskola című lap munkatársa, a Gyermekünk illusztrátora. Ezenkívül több, mint ötven könyv szerzője, szerkesztője és illusztrátora.¹⁰ Fotói több önálló albumban is megjelentek, a teljesség igénye nélkül: „Útközben – Az Alföldtől Angliáig”, „Könyvlabirintus II.”, „Előhívott emlékeim – Processing Memories”, „Úton. 75 kép”; „1956 – 56 kép – 2006.”

Portréi, város- és természeti képei, valamint zsánerfotói számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek.
Egyéni kiállításai (a teljesség igénye nélkül): Arcok (József Attila Színház, 1966); Portrék (Angyalföldi Művelődési Otthon, 1966); Templomaink (MTV Székház, 1989)… ; Kína, a Nagyfaltól Sanghajig (Kondor Béla Közösségi Ház, 2000); Útközben, az Alföldtől Angliáig (Városház Galéria, 2001); Zsidó temetők (Plovdivi Nemzetközi Fotóhét, 2005; Magyar Intézet, Szófia, 2005); Keresztény ünnepi szokások (Lajosmizse, Kecskemét, 2006);
Zsidó temetők Magyarország (Burgasz Múzeum, Prága, 2006); 56 KÉP (pl. Római Művészeti Akadémia, 2006; Plovdiv Nemzetközi Fotóhét, 2006; Szófia Magyar Intézet, 2006); 1956 – 56 kép (Kondor Béla Közösségi Ház, 2006); „Így fényképeztek ti...” (Duna Galéria, 2009); 56 - KÉP Kulcs (Városi kiállító termek, 2009); „Úton…” (Budapest, Gaál Imre Galéria, 2010); „Úton… Dunapart” (Graphisoft Park, 2010); „Úton… Angyalföld” (Újlipótvárosi Klub-Galéria és Bolyai János Gimnázium, 2010); „Tájképek… Hommage á id. Markó Károly” (Duna Galéria, 2010); „Úton… Angyalföld” (Bólyai János Intézet, 2010); Felhők, fák, vizek (Magyar Galéria, 2012); Sosem látott képek (Kondor Béla Közösségi Ház, 2013); Előhívott emlékeim (BTM Budapest Galéria, 2015); Népfelkelés 1956 (Eötvös10 Közösségi Kulturális Színtér, 2016).
Több kiállítás rendezője, szerkesztője (Tény-kép, Műcsarnok, Budapest, 1980; Magyarok a fotótechnika történetében, Műcsarnok, Budapest, 1989; Balogh Rudolf-emlékkiállítás, Műcsarnok, Budapest, 1989).

Díjai, kitüntetései
A galéria megnyitásához kattintson a képre.

Chochol Károly fotóművész magas művészeti értékű fényképgyűjteménye 2021 nyarán került Budapest Főváros Levéltárába. Az 1950 és 2010 között lencsevégre kapott képek, Budapest közelmúltbeli történetének vizuális megjelenítése kapcsán, nagy fontossággal bírnak. Olyan elszlömösödött, felújítás előtti városrészeket örökítenek meg, mint Angyalföld, Ferencváros, Pestszenterzsébet, Kispest, Soroksár vagy Óbuda. A fotógyűjtemény ezenkívül jelentős mennyiségű szocio-, és eseményfotókat (pl. ’56-os események), külföldi és vidéki városokról és tájakról készült felvételeket, valamint reklámképeket és zsánerfotókat is tartalmaz.
Az 1300, többnyire kiállításra készült előhívott fotóból, a megközelítően 10 000 digitális képből és 40 000 fotónegatívból álló gyűjtemény egyedülálló fotó- és társadalomtörténeti értékkel bír.
A fotógyűjtemény részeként a művésznek olyan személyes dokumentumai is bekerültek a levéltárunkba, melyek az elmúlt évtizedek kulturális életének fontos lenyomatai.

¹Az én elvárásom az, hogy a kép ne csak igaz legyen, hanem szép is. Beszélgetés Chochol Károly fotóművésszel. Fotóművészet. Riporter: Bacskai Sándor. 2011. 54. évfolyam, 3. szám, 3. p.
²Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesülete (MADOME), cím: Budapest V. Belgrád rakpart 17. (Topor Zoltán – Réti Pál: Budapesti Fotóklub. Fotó, 1963. 10. évfolyam, 9. szám, 391–392. p.)
³Tőry Klára: Jubileum – és tanulságok. Fotóművészet, 18. évfolyam, 2. szám, 48. p.
⁴Haller Frigyes Géza (Vönöck, 1898. július 22.–Budapest, 1954. november 7.) fotóművész, szakíró, esztéta, pedagógus.
⁵Chochol Károly visszaemlékezése az 1974-es emlékülésen. In. Magdi könyve. Képek és írások Kolta Magdolna (1958–2005) emlékére. Összeállította Kincses Károly. Kecskemét, 2005. Magyar Fotográfiai Múzeum, 118. p.
⁶Chochol Károly – Sevcsik Jenő dr.: Fotótrükkök, felvételi fogások. Bp., 1971. Műszaki Könyvkiadó, 118. p. (Fotókönyvtár 14).
⁷Chochol Károly: Rapidtechnika. Bp., 1974. Műszaki Könyvkiadó, 78. p. (Fotósorozat 37).
⁸ARTISTE FIAP (Rövidítése: AFIAP) Amatőr- és hivatásos fényképezőművészek kaphatják ezt a minősítést, ha műveikkel legalább öt éven keresztül magas művészi szintet értek el, és tökéletes technikai tudásról tettek tanúbizonyságot.
⁹A gyulai emlékkiállításról. Fotó, 1967. 14. évfolyam, 8. szám, 342. p.
¹⁰A jelentősebbek közülük: Sikota Győző: La Porcelane de Herend. Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1975. p.; Sikota Győző: A herendi porcelán Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1974. 23. p.; Pohl Artúr: Tiroli tallérok: 1482–1777. Bp., KGM MTTI soksz. 1973. 88. p.; Sárközi Zoltán – Sevcsik Jenő – Kun Miklós: Fotósok könyve. Bp., Műszaki Kiadó, 1977. 623. p.; Göncz Árpád: Magyar Médea, Sarusok, Rácsok. Bp., Magvető, 1979. 273. p.; Maróthy János: A zeneszerző Szabó. Emlékezések. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1984. 331. p.